Hú ez de jó volt. És rongyos egymillióból rakták össze, annak ellenére, hogy azért voltak benne nevek. Nyilván a gyakorlatilag egyetlen helyszín sokat faragott a költségvetésből, de így is minden elismerés a producereknek. Cannes-ban meg is kapta a kritikusok nagydíjat, franciák szeretik is az ilyet. Az aranypálmát is igazán odaadhatták volna a Tree of Life helyett...

A történet egy középnyugati családról szól, legfőképpen a családfőről, akinek furcsa álmai vannak, amik igazából sokkal többek mint rémálmok. Miközben élik az amerikai kispolgárok életét, a férfin egyre jobban elhatalmasodnak ezek a vészjósló jelek, ami egy idő után az egész családra rányomja a bélyegét.

Tetszett, hogy szuper-realistán állították be a család mindennapjait, ráadásul kislányuk is süket. Egy szemernyi álomgyári giccs nem volt a filmben. Volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy nem tetszik a film, főleg mikor elkezdték gyilkolni a férj karakterét - skizofrénia, jelzálog stb. - aztán a végével dobtak egy elég komolyat. Alapvetően nem szeretem a kétértelmű lezárásokat, de ez a megosztó befejezés ideális volt a film egészének. Művészfilm rajongóknak erősen ajánlott.

Értékelés:

Tetszett

Amikor néztem a Golden Globe nyerteseket csodálkoztam, hogy egy értelmesnek látszó drámának adták a díjat, márpedig ez évek óta nem jellemző. Kicsit féltem is, hogy  a látszat ellenére valami konvencionális gagyizás lesz, de egészen jó volt.

A történet középpontjában egy családapa áll, felesége kómában van és rá marad a két kamasz lányának mindennapi problémája is, ráadásul a család birtokában lévő sok száz milliós földbirtok eladásának a gondja is őt terheli. Mindezek mellé olyan információkat tud meg feleségéről, ami még nagyobb kihívás elé állítja főhősünket. Miközben utánajár az igazságnak személyes és családi érzelmeivel is kénytelen megküzdeni.

George Clooney alakításában benne van az Oscar, nem kétség. A film részéről nem mernék jósolgatni, főleg a mezőny miatt. Mindenesetre nagyon szép történet a szeretetről, a családról és a megbocsátásról. Komolyan ajánlom.

Értékelés:

Kifejezetten tetszett

Nem is tudom hogyan akadtam rá, ráadásul youtube-on. Mindenesetre élmény volt, ugyanis a nagyon sok szempontból klasszikusnak számító mű egyes emberek szerint rettentően rasszista, mások szerint pusztán történelmi hűsége nem tetszik bizonyos köröknek. Ami tény, hogy az első komoly hosszúságú nagyjátékfilm - 3 óra!! - és az első olyan film, ami gondosan felépített marketinghadjárattal került a filmszínházakba, ráadásul egy egész éven át játszották, ami akkoriban példa nélküli sikernek számított. Griffith monumentális drámája a legtöbb esztéta szerint is a hollywood-i némafilm klasszikusok közül is a legnagyobb.

Az amerikai polgárháborúról és az azt követő időszakról szól, egy északi és egy déli család életén keresztül bemutatva. A korabeli filmekkel ellentétben volt idő és potenciál arra, hogy aprólékosan bemutassák a két családot, amit a mai dramaturgiai eszközök előfutárának is tekinthetünk. Aztán a háború kapcsolatokat, szerelmeket szakít szét és a harctéren barátok találják magukat egymással szemben. A háború befejeztével a polgárháború sújtotta dél újjáépítése mellett, a felszabadult rabszolgák törvénysértéseit megunva megalakul Amerika leghírhedtebb közössége, a Ku Klux Klan.

Bár Griffith erősen hangsúlyozta, hogy nagy figyelmet fordítottak a történelmi hűségre, eléggé sarkított és erősen sztereotipizáltra sikerült a négerek bemutatása, akik jórészt feketére festett fehér színészek voltak, legalábbis akkoriban mellék- és főszerepet nem játszhatott afroamerikai. Persze mindenféle bűn, ami létezett - fosztogatás, gyilkosság, fiatal nők halálba kergetése, - elkövették a feketék, és egyfajta hős felszabadító szerepben mutatták be a KKK-t. Sőt még a választási csalással megválasztott aljas kormányzó is mulatt volt, aki a nagy hatalmú északi politikus lányát molesztálgatta. Szóval szembetűnően szélsőségesen mutatták be a helyzetet, bár hozzá kell tennem, hogy nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a hirtelen jött szabadsággal néhány delikvens nem nagyon tudott mit kezdeni és a gazdag fehéren való bosszú érzése a bűnözés útjára segítette. De valóban igen néger ellenes módon sikerült elmesélni, nem csodálkozom a bemutatása körüli botrányon.

Ha valaki érdeklődik a korai mozik iránt erősen ajánlom megtekinteni, bár a 3 órás játékidő miatt egy másnapos vasárnap a legoptimálisabb erre, hardcore filmrajongóknak pedig bármikor.

Kiadás éve: 1915.

Háhá, ez ügyes volt. Szembemenni a konvenciókkal és visszanyúlni majd 100 évre, bravúros húzás. Biztos vagyok benne, hogy a független filmes világban gyanúsan megszaporodnak a némafilmek, de az a probléma, hogy ezt a poént egyszer lehet ellőni, és ez Hazanavicius-nak sikerült. Idén divatos visszamenni a mozi hőskorába, gondolok itt a Hugo-ra, de megírni egy bugyutácska történetet és azt némafilmként előadni 2011-ben... hát Amerikában egy producer sem bólintott volna rá. Most pedig a díjátadók zsűrijei az alkotók lábai előtt hevernek. Parádés.

George Valentin ünnepelt némafilmsztár, rajongók ezrei, filmes felkérések százai. Ám ahogy lenni szokott az idő változik és a pusztán vizuális média hirtelen megszólal, amihez pedig új arcok kellenek, hiszen fura beszélni hallani azt az arcot, aki addig csak színpadi mimikával mesélt. Így szép lassan elfelejtik George-ot. És innen válik érdekessé dolog, igaz, hogy bugyutának írtam a történetet, de megvan a maga mélysége és a mondanivalója egyáltalán nem az.

Kicsit féltem, mert a Wings c. '27-es filmbe pár éve belealudtam, de párbeszéd és hangok nélkül is simán élvezhető volt. Talán a színészek hihetetlen alakítása mellett a némafilm korhűsége kápráztatott el. A hangulatról nem is beszélve. Nyilván az átgondoltság tükrözi korunk szellemét, de minden más olyan, mintha egy évszázaddal ezelőtti alkotást néznénk. És nem mellesleg tele van nevekkel. Ha Oscar-t nyer, óriási fricska a kommersz filmvilágnak. Megérdemelnék.

Értékelés:

Kifejezetten tetszett

Azért sejtettem, hogy az amerikanizált remake nem fogja felülmúlni az eredetit. Néhol az volt az érzésem, hogy lényegtelen dolgokon volt a fókusz, a nyomozás pedig, ami elvileg a film fő sztorija, konkrétan össze volt csapva. Egyetlen pozitívuma van a feldolgozásnak, hogy Lisbeth Wennerström-sztorihoz való viszonyát érthetően levezették. Ezenkívül más semmi. Az eredeti sokkalta izgalmasabb és szórakoztatóbb történetvezetéssel dolgozott. Mint film, jobban egyben van a feldolgozáshoz képest. Gondolom próbáltak külön, egyéni utat bejárni - ennek tudom be, a totál felesleges szerelmi sztorit -, de kissé katyvasznak hatott.

A történet egy negyven évvel korábbi gyilkosságról szól, ami nem hagyja nyugodni az idős Henrik Vangert, aki mellesleg Svédország egyik legbefolyásosabb családjának tagja. Fel is fogadja Mikael Bloomkvist-et, aki ellen per pillanat rágalmazási eljárás folyik. Kényszer szabadságolás miatt el is vállalja és ahogy egyre jobban belefolyik a Vanger család múltjába érdekes dolgokat talál.

Egyébként Rooney Mara alakítása nem sokkal meggyőzőbb, mint svéd kollégájáé. Az operatőri munka viszont tetszett, annál meg is értem az akadémiai jelölést. Mindenesetre az eredeti sokkalta élvezhetőbb volt, javaslom inkább azt.

Értékelés:

Ajánlott, ha sztárok nélkül nem tudsz filmet nézni

Kemény sztori, de mégsem olyan értelemben, mint az Incendies. Valamivel hétköznapibb, de mégis sikerült annyira specifikusan felépíteni, hogy a hihetőség mellett, igenis lelkéig hatoljon a nézőnek. Ahány fesztiválra elküldték, szinte mindenhonnan elhozott valamit. Közel negyven díjjal büszkélkedhet Farhadi, többek között a Berlini Aranymedvével, a Brit Független Filmesek nagydíjával, Golden Globe és más kritikusok elismerésével. És nem véletlenül, mert $800.000-ból összehozni egy ilyen filmet, nem kis dolog. Amellett, hogy erősen iráni aspektusból van elmesélve, nemzetközileg is piacképes.

A történet egy válófélben lévő párról szól. A nő külföldre akar menni, el akarja hagyni hazáját, a férj viszont maradni akar, így többnyire a kamasz lányukon csattan az egész dolog. Mikor a nő elköltözik otthonról, Nadirra maradna Alzheimer-kóros édesapja gondozása, így felvesz valakit, aki tud rá felügyelni. Persze neki is megvan a saját családi problémája, és a két család drámája lassan összeér.

Nem egy vidám történet, erősen realisztikus és emberi. De végtérre is ezekből lehet a legtöbbet meríteni.

Értékelés:

Kifejezetten tetszett

Jópofa mikor Mark Strong vagy Colin Firth megmutatja, hogy bizony képes megtanulni magyarul, néhány mondat vagy szó erejéig. De a legfontosabb, hogy néhány magyar színész elmondhatja, hogy végre szerepelt egy tényleg jónak mondható külföldi produkcióban. Valószínű nem lesz annyira híres, meg agyonjátszott, mint az Én, a kém vagy a Kémjátszma. Úgy tűnik a hidegháborús meg hasonló kémsztorik bizony izgalmasak valamilyen magyar aspektusban.

A történet lényege, hogy állítólag az MI6 felső köreiben egy orosz kettős ügynök van, ám a kiderítésére tett kísérlet csúfos véget ért. A nyugdíjba vonult George Smiley (Gary Oldman) úgy dönt utánajár ennek a kicsit sem elhanyagolható, mégis gyanúsan eltussolt dolognak. És szép lassan a hírszerzés bonyolult hálójában keveregve fény derül mindenre.

Nem egy klasszikus, izgalmas krimi, mégis magával ragad a cselekmény kibontakozása. A szereposztás is parádés. Magyar helyszínek is szépek. Abszolút ajánlott.

Értékelés:

Tetszett

A történet mindenesetre szép, bár én irtózom mikor állatokkal akarnak elmeséltetni valamit. Néha húztam is a számat, mikor azzal a fekete lóval produkciózott, meg miegymás. Tudom, hogy a lovak nagyon értelmes meg okos állatok, de van, ami filmen nem működik és kész. Ez közéjük tartozik.

A történet egy gyönyörű paripa és fiatal gazdájának különleges kapcsolatáról szól. A farm megmentése érdekében munkára fogják az egyáltalán nem erre való állatot, ám a háború közbeszól és a jószág eladásra kerül. Ezután a ló kalandos útját követhetjük végig a háború sodrásában, emberi sorsokkal keresztezve, a brit hadseregtől, egy francia farmeren át, a német nehéztüzérségig, míg végül újra egymásra nem talál az ember és állat közti kötelék.

Értékelés:

Mindenképpen ajánlott

Legjobb film - Dráma

• The Descendants
  

Legjobb film - Musical és vígjáték

• The Artist
  

Legjobb férfi főszereplő - Dráma

• George Clooney - The Descendants

Legjobb női főszereplő - Dráma

• Meryl Streep - The Iron Lady

Legjobb férfi főszereplő - Musical és vígjáték

• Jean Dujardin - The Artist

Legjobb női főszereplő - Musical és vígjáték

• Michelle Williams - My Week with Marilyn

Legjobb férfi mellékszereplő

• Christopher Plummer - Beginners

Legjobb női mellékszereplő

• Octavia Spencer - The Help

Legjobb rendező

• Martin Scorsese - Hugo

Legjobb forgatókönyv

• Midnight in Paris: Woody Allen
  

Legjobb betétdal

• W.E.:Madonna, Julie Frost, Jimmy Harry ("Masterpiece")

Legjobb zene

• The Artist: Ludovic Bource
  

Legjobb animációs film

• The Adventures of Tintin
  

Legjobb idegennyelvű film

• Jodaeiye Nader az simin
  

Legjobb tv sorozat - Dráma

• Homeland
  

Legjobb tv sorozat - Musical és vígjáték

• Modern Family
  

Legjobb mini-sorozat és Tv film

• Downtown Abbey
  

Legjobb férfi főszereplő mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Idris Elba - Luther

Legjobb női főszereplő mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Kate Winslet - Mildred Pierce

Legjobb férfi sorozatszínész - Musical és vígjáték

• Matt LeBlanc - Episodes
  

Legjobb női sorozatszínész - Musical és vígjáték

• Laura Dern - Enlightened

Legjobb férfi sorozatszínész - Dráma

• Kelsey Grammer - Boss

Legjobb női sorozatszínész - Dráma

• Claire Danes - Homeland
  

Legjobb férfi mellékszereplő sorozat, mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Peter Dinklage - Game of Thrones

Legjobb női mellékszereplő sorozat, mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Jessica Lange - American Horror story
  

Ez parádés élmény volt, annyira néztem volna még, pedig laza két és fél óra alapból, de annyira feel-good, szerethető és bájos. A Slumdog óta a laikusoknak is felkerült India a filmes térképre és hiába, néhol olyan mint egy hindi videoklip, máshol pedig bölcsességsütikkel dobálóznak, mégis olyannyira működik, hogy észre sem veszi az ember és dúdolgatja ezeket soha azelőtt nem hallott zenéket. Hihetetlenül magával ragadó. Több ilyen filmet szerettem volna látni 2011-ben.

A történet főhőse három barát, akik Spanyolországba mennek legénybúcsút tartani. Mindegyik srác kiválaszt egy várost és valamilyen sportot, amit kipróbálnak. Persze mindegyik tagnak megvan a maga keresztje, még jellemfejlődés is van, de főleg az élet és a pillanat élvezete az egész film lényege. Szerelemtől kezdve, az izgalmakon át van minden. Olyan mintha három különböző filmet gyúrtak volna eggyé, és talán ez az egyik oka, hogy ennyire működik. Bár ezt a szerelem, meg élet értelme témát a Slumdog egy kicsit profibban oldotta meg, egyébként egy nyugati elbeszélésben szerintem ez a recept nem lett volna ilyen. Úgy tűnik kellett ez az indiai varázs, mert a végeredmény tényleg lenyűgöző. Épp panaszkodtam, hogy a tavalyi filmes felhozatal szokatlanul gyenge és jellegtelen volt, de ha néhány nappal megkésve is, sikerült ámulatba ejtenie egy középszerű angolszász filmhez képest, tizedannyi promotálással nem rendelkező alkotásnak.

Színészekről lövésem nincsen, nem nagyon ismerem ezeket a Bollywood arcokat, az egyik főszereplő csaj viszont nagyon gyönyörű volt. A többi szereplőre sem lehetett panasz, nyilván a tudat, hogy hindi produkció, valamelyest enged az elvárásainkból, de igazából nem a színészi alakítások, hanem a hangulat dolgozott. Az viszont nagyon.

Különben elég vicces volt, hogy permanensen a szövegük eleje angol volt, a végét pedig már hindiül fejezték be. Ezt a hibrid megoldást nem nagyon értettem. Ezenkívül beszéltek spanyolul és japánul is, abszolút nemzetközi, különben nem volt zavaró, csak kissé szokatlan.

Amennyiben vágyunk egy kis változatosságra és miért ne vágynánk, akkor ezt a filmet sürgősen, mert akkora mosolyt varázsol a képedre két és fél órán keresztül, - nekem mondjuk még utána is -, amire azért nem sűrűn van példa. Érdekes mikor úgy érzed, hogy kaptál valami többet, nem csak szimpla időtöltést, valamit, amiből tanultál is talán, amit maradéktalanul élveztél is és netalántán el is gondolkodtat. Kívánom ugyanezt mindenkinek.

Értékelés:

Nagyon durván bejött

Kezd terjedni az a nézet, hogy a sikert már nem a felhalmozott milliárdokban kell mérni, hanem, hogy olyat csináljunk, aminek van némi értelme. Gondolom a néhány évvel ezelőtti hitelválság rávilágította az embereket, hogy a Time magazin címoldalán mosolygó milliárdos öregurak, nem feltétlen az emberiség hasznára váló munkát űznek. Sőt. És ez a témafeldolgozás kezdi felütni a fejét a filmiparban is, legalábbis jelen esetben piacképes feldolgozni egy olyan történetet, ahol a főhős a pénz helyett inkább történelmet akar írni, újra akarja értelmezni azt amiről azt gondolta mindenki, hogy nem lehetséges.

Amúgy Billy Beane igaz története alapján készült. Nem tudom mennyire hitelesen, nem is lényeges. Egy baseball csapat klubmenedzsere, aki rendre a rájátszás utolsó meccseiben bukik el és megelégelve mindezt, félreteszi a tapasztalt játékosfigyelők tanácsait és színtiszta statisztikai alapon újraépíti a csapatot.

Sport téma feldolgozása mindig is jó eszköz volt egy-egy történet mélységeit kibontani. Jelen esetben sincs másképp. Értékes mondanivalót képes megfogalmazni. Valahol az embernek az az érzése, hogy nem is feltétlenül a baseballról szól. Különben sokat nem is mutatnak belőle, néhány meccset csak. De pont a komplexitása miatt nincs hiányérzet. Emberekről szól, emberi történetekről és igazából ez a lényege.

Brad Pitt mellett Jonah Hill is egész jót alakított. Bár ez sem az a film, amihez kimagasló színészi alakítás kell, eladja saját magát. Philip Seymour Hoffman volt még nagyobb név és ennyi. Azt el tudom képzelni, hogy a forgatókönyvet komolyabban is elismerik, tényleg jó sztori.

Értékelés:

Tetszett

Te jóisten, ez baromi beteg. Éreztem, hogy adaptáció, mert rettenetesen el van szállva a sztori. Az elején letisztult, hogy Banderas karaktere nem az a hétköznapi figura, de amikor elkezdik megválaszolgatni a kérdéseket, akkor nyílik tágra az ember pupillája és esik le az álla, hogy mennyire szadista narratíva.

Különben nem véres-thriller, tehát nem félelmetes vagy ilyesmi, egyszerűen csak annyira elborult, hogy nehéz szavakba önteni. Próbálok nem lelőni érdekességeket. Robert Ledgard egy elég jó plasztikai sebész, aki egy, az emberinél sokkal ellenállóbb bőr kidolgozásán fáradozik, kísérleti nyúlnak pedig ott van neki egy fogvatartott fiatal lány, akin gyakorlatilag tökélyre fejleszti a bőrszövetet. És akkor némileg visszaesünk időben, mert valójában ez a titokzatos leányzó személye érdekes, legalábbis a cselekmény lényegét az ő szerepe teszi ki. Többet nem nagyon akarok mondani, hátha esetleg valaki úgy dönt, hogy időt szán Almodóvár újabb művére.

Filmet tekintve nem egy olyan nagy eresztés, elsősorban a sztori erőteljes és az az érzésem, hogy erre épült az egész dolog, mert a színészi játékok sem voltak valami különlegesek. Személy szerint nem olvastam a könyvet, nem is hallottam róla, de olvasatlanul - hozzáteszem elég bátran - tippelni merek, hogy aki ne adjisten szerette a könyvet, annak esélyes, hogy a film csalódás, mert tényleg a történeten kívül nem ad semmi különlegeset és ez viszont egy rossz adaptáció ismérve. Nagyon mélyen nem szeretnék ebbe belemenni. Mindenesetre érdekes és aki netalántán bírja ezeket a beteg témázásokat, még akár élvezheti is.

Értékelés:

Ajánlott

Hát persze, hogy idén sem maradhat el ez a végletekig semmitmondó lista, bár az előző évekhez képest most 25 helyett csak a legjobb 10 kerülhetett be. Egyre impozánsabb. Na nézzük:

10. Christian Bale - nagyon várjuk az új Batman-t, különben idén nem volt különösebb alakítása, úgyhogy biztos a DKR-ra való nagy várakozás miatt csúszott bele éppen.

9. Ryan Gosling - megmondom őszintén a középmezőnyben számítottam rá, de nem kesereghet az újdonsült szívtipró, karrierje erősen felfelé szárnyal és szerencséjére nem a stúdiófilmek miatt.

8. George Clooney - tavaly hiányoltam, idén viszont két filmben is megörvendeztetett minket. Legfőképp a The Descendants miatt.

7. Jennifer Lawrence - tényleg szeretném elhinni, hogy a Winter's Bone miatt, de sajnos nem. Idén több filmben is alakított, X-Men miatt szerepel itt.

6. Olivia Wilde - Cowboys & Aliens és az In Time c. filmben az anyuka, meg még pár szarban, amit nem láttam. Felejthető alakítások, de legalább szexi, tehát itt kell lennie.

5. Chris Hemsworth - nahát, ez a Thor tényleg annyira jó volt? Mert színésznek a Star Trek-ben sem volt valami különleges. Szerintem főleg az Avengers-beli szereplése miatt népszerű, már most.

4. Emma Stone - tavaly 24. volt, egész szépet ugrott a kisasszony. Még mindig tartom azt, hogy nem szép, de valahol mégis érdekes. Különben a Crazy, Stupid, Love; esetleg a The Help miatt van itt.

3. Johnny Depp - idén csak az új kalózos filmje volt, ami elég felejthető, meg két szinkron, de hát Ő még így is a dobogón kap helyet.

2. Mila Kunis - hmm, tetszetős, legutóbbi filmje valóban népszerű, annak ellenére, hogy eléggé semmilyen. A Black Swan-ben nyújtott alakítása miatt, oké?

1. Natalie Portman - óh, hát megint Black Swan. Nem, nem a No Strings Attached miatt. Jó, szerepelt több filmben is idén, de most anyukáskodik, szerintem egy darabig szünet lesz körülötte. De akkor is Black Swan miatt.

Tavaly nyomták a mozikban ezt a Gyógyegér vacsorára című rettenetet, és akkor jutott eszembe, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt láttam az eredetit. Gondoltam előszedem, ugyanis akkor szakadtam a filmen és hihetetlen, de 10 év távlatában sem változott a véleményem. Pedig ez igen ritka. Nem hiába gondolta úgy Hollywood, hogy elkészítik a saját verziójukat, de esélyük nem volt, tényleg annyira trágya a Steve Carell verzió, hogy katasztrófa. Na hát a tökéletest nem lehet továbbfejleszteni, mert ami ebben a sztoriban volt azt elsőre flottul kihozták. Egyébként az egyik legjobb francia vígjátéknak tartom.

Az alaptörténet teljesen azonos, adott egy vacsora, ahova kell vinni egy hülyét, hogy a sznobok jól szórakozzanak. Ám hőseink a vacsoráig sem jutnak el, mivel Brochant-nak pont előjött a lumbágója, de Pignon-nak nem okoz problémát, pillanatok alatt romba dönti meghívójának az életét. Jacques Villeret annyira jól hozza az idiótát, hogy az ember csak fogja a fejét. '98-as filmről lévén szó a poénok nem újak, találkoztunk velük számtalanszor, de ebben a kontextusban abszolút páratlan. Közben az asszony is lelép és Brochant csak méltán rátermett idiótájára támaszkodhat, hát sejtjük hogyan veszi az akadályokat...

Javaslom mindenkinek, mert ez tényleg vígjáték, nem olyan mint amikre manapság rányomják ezt a jelzőt, aztán én érzem magam hülyének, hogy nem tudok nevetni a debil altesti poénokon, amivel jelenleg a filmipar dolgozik. Szóval javasolt, de tényleg.

Kiadás éve: 1998.

Jól tudjuk, hogy amelyik filmek a politikával foglalkoznak, bővelkednek korrupcióban zsarolásban, mindenféle simliskedésben. Már-már az lenne meglepő, ha nem erről szólna, de ne legyünk naivak, aki politikus akar lenni, az két dolgot akar igazán: pénzt és hatalmat. Talán a hatalmat egy kicsit jobban. És ez a játék tud olykor nagyon mocskos is lenni, így nem árt ha előre felkészülünk, hogy bizony utunk során begyűjtünk néhány rossz karma pontot.

Az Egyesült Államok elnökválasztása talán a politikai hadszíntér Olümposza. Harcba szállni azért a posztért, ami a legbefolyásosabb emberré tehet a világban, ez az amire még a legbecsületesebb ember is képes mindent feltenni. Szerény véleményem szerint az Ides of March rettentő soft-módon mutatta be. Elsőre persze mindenki a lojalitással, tisztességgel dobálózik, aztán mikor úgy alakul, hogy bebukhat minden, akkor csak egy dolog a fontos: a győzelem, bármi áron. Bár nem nagyon merek belegondolni miféle érdek-játékok mennek ilyenkor a háttérben, de biztos, hogy ennél sokkal durvábbak.

George Clooney rendezésében készült film egész szépen világít rá arra, hogy a politikában az információ a legértékesebb fegyver. Ez kiváltképp igaz egy választási kampány alatt. És ha úgy alakul, hogy kezünkbe kerül valami különleges információ, kevés olyan politikus van, aki ne használná fel a saját érdekei szerint. Stephen (Ryan Gosling) is pillanatok alatt rájön, hogy lehet ezt sokféleképpen játszani, de a végén úgy is ott lyukad ki, hogy vagy tisztességgel elbukik és megveregeti lelkiismeretének a vállát; vagy a cél érdekében, férfiként eltapos mindenkit, aki útban van. Philip Seymour Hoffman karakterének volt egy jó mondata: hiba nem létezik, egy döntés van. Ez a politika.

Mint film hatalmas újdonságot nem hoz, izgalmasnak izgalmas, de nem mond semmi olyasmit, amit ne tudtunk volna eddig. Egyébként is a politikai téma elég nehéz műfaj, legfeljebb a történet nyújthat különlegességet, de jelen esetben nem történt meg. Mindenesetre jó szórakozás, semmi üresjárat, hozták ezt a lebilincselő élményt. Ennyi. Szereposztás is egészen jó volt. Ryan Goslingnak jól megy a szekér most, nem mindenki mondhatja el, hogy Philip Seymour Hoffman, Paul Giamatti és George Clooney mellékszerepelt mellette. Szóval, aki bírja az ilyen típusú filmeket nem fog csalódni, még ha csak a főszereplő miatt van tervben, akkor is jó program. Marisa Tomei mennyire jó még mindig, atyaisten...

Értékelés:

Mindenképpen ajánlott

Legjobb film - Dráma

• The Descendants
  
• The Help
  
• Hugo
  
• The Ides of March
  
• Moneyball
• War Horse
  

Legjobb film - Musical és vígjáték

• The Artist
  
• Bridesmaids
  
• 50/50
  
• Midnight in Paris
  
• My Week with Marilyn
  

Legjobb férfi főszereplő - Dráma

• George Clooney - The Descendants
• Leonardo DiCaprio - J. Edgar
• Michael Fassbender - Shame
• Ryan Gosling - The Ides of March
• Brad Pitt - Moneyball

Legjobb női főszereplő - Dráma

• Glenn Close - Albert Nobbs
• Viola Davis - The Help
• Rooney Mara - The Girl with the Dragon Tattoo
• Meryl Streep - The Iron Lady
• Tilda Swinton - We Need t Talk About Kevin

Legjobb férfi főszereplő - Musical és vígjáték

• Jean Dujardin - The Artist
• Brendan Gleeson - The Guard
• Joseph Gordon-Levitt - 50/50
• Ryan Gosling - Crazy, Stupid, Love.
  
• Owen Wilson - Midnight in Paris

Legjobb női főszereplő - Musical és vígjáték

• Jodie Foster - Carnage
• Charlize Theron - Young Adult
• Kristen Wiig - Bridesmaids
• Michelle Williams - My Week with Marilyn
• Kate Winslet - Carnage

Legjobb férfi mellékszereplő

• Kenneth Branagh - My Week with Marilyn
• Albert Brooks - Drive
• Jonah Hill - Moneyball
• Viggo Mortensen - A Dangerous Method
• Christopher Plummer - Beginners

Legjobb női mellékszereplő

• Bérénice Bejo - The Artist
• Jessica Chestain - The Help
• Janet McTeer - Albert Noobs
• Octavia Spencer - The Help
• Shailene Woodley - The Descendants

Legjobb rendező

• Woody Allen - Midnight in Paris
• George Clooney - The Ides for March
• Michael Hazanavicius - The Artist
• Alexander Payne - The Descendants
• Martin Scorsese - Hugo

Legjobb forgatókönyv

• The Artist: Michael Hazanavicius
  
• The Descendants: Alexander Payne, Nat Faxon, Jim Rash
  
• The Ides of MArch: George Clooney, Grant Heslov, Beau Willimon
  
• Midnight in Paris: Woody Allen
  
• Monexball: Aaron Sorkin, Steven Zaillian, Stan Chervin

Legjobb betétdal

• Albert Noobs: Brian Byrne, Glenn Close ("Lay Your Head Down")
• Gnomeo & Juliet: Elton John, Bernie Taupin ("Hello Hello")
• The Help: M. Blige, T. Newman, H. Mason, D. Thomas ("The Living Proof")
• Machine Gun Preacher: Chris Cornell ("The Keeper")
• W.E.:Madonna, Julie Frost, Jimmy Harry ("Masterpiece")

Legjobb zene

• The Artist: Ludovic Bource
  
• The Girls with the Dragon Tattoo: Trent Reznor, Atticus Ross
  
• Hugo: Howard Shore
  
• War Horse: John Williams
• W.E.: Abel Korzeniowski
  

Legjobb animációs film

• The Adventures of Tintin
  
• Arthur Christmas
  
• Cars 2
  
• Puss in Boots
  
• Rango
  

Legjobb idegennyelvű film

• Jin Líng shí san chai
  
• In the Land of Blood and Honey
  
• Le gamin au vélo
  
• Jodaeiye Nader az simin
  
• La piel que habito
  

Legjobb tv sorozat - Dráma

• Boardwalk Empire
  
• American Horror Story
  
• Boss
  
• Game of Thrones
  
• Homeland
  

Legjobb tv sorozat - Musical és vígjáték

• Enlightened
• Episodes
  
• Glee
  
• Modern Family
  
• New Girl
  

Legjobb mini-sorozat és Tv film

• Cinema Verite
  
• Downtown Abbey
  
• The Hour
  
• Mildred Pierce
  
• Too Big to Fail
  

Legjobb férfi főszereplő mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Idris Elba - Luther
• Hugh Bonneville - Downtown Abbey
  
• William Hurt - Too Big to Fail
• Bill Nighy - Page Eight
  
• Dominic West - The Hour
  

Legjobb női főszereplő mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Romola Garai - The Hour
  
• Diane Lane - Cinema Verite
• Elizabeth McGovern - Downtown Abbey
• Emily Watson - Appropiate Adult
• Kate Winslet - Mildred Pierce

Legjobb férfi sorozatszínész - Musical és vígjáték

• Alec Baldwin - 30 Rock
• David Duchovny - Californication
• Johnny Galecki - The Bing Bang Theory
  
• Thomas Jane - Hung
• Matt LeBlanc - Episodes
  

Legjobb női sorozatszínész - Musical és vígjáték

• Laura Dern - Enlightened
• Zooey Deschanel - New Girl
  
• Tina Fey - 30 Rock
• Laura Linney - The Big C
  
• Amy Poehler - Parks and Recreation
  

Legjobb férfi sorozatszínész - Dráma

• Steve Buscemi - Boardwalk Empire
• Bryan Cranston - Breaking Bad
  
• Kelsey Grammer - Boss
• Jeremy Irons - Borgias
• Damien Lewis - Homeland

Legjobb női sorozatszínész - Dráma

• Claire Danes - Homeland
  
• Mireille Enos - The Killing
  
• Julianna Margulies - The Good Wife
• Madeleine Stowe - Revenge
  
• Callie Thorne - Necessary Roughness
  

Legjobb férfi mellékszereplő sorozat, mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Peter Dinklage - Game of Thrones
• Paul Giamatti - Too Big to Fail
  
• Guy Pearce - Mildred Pierce
  
• Eric Stonestreet - Modern Family
  
• Tim Robbins - Cinema Verite

Legjobb női mellékszereplő sorozat, mini-sorozat és Tv film kategóriában

• Jessica Lange - American Horror story
  
• Kelly Macdonald - Boardwalk Empire
  
• Maggie Smith - Downtown Abbey
• Evan Rachel Wood - Mildred Pierce
  
• Sofia Vergara - Modern Family

Régen láttam már ennyire hatásvadász mozit, mégis olyannyira működött, hogy hihetetlen. Nahát ez az amikor az író megkapja a rendezést és ki tudja belőle hozni azt, aminek valójában szánták. Biztos vagyok benne, ha a rendezést valami harmadik személyre bízzák, akkor csak egy középszerű sportdráma lett volna, ami nyüszög a kimondani képtelen mondanivalójában. De így, hát nem gyenge érzelmi hullámvasútra ülteti a nézőt és pillanatok alatt beszippant.

A sztori önmagában is érdekes, de mégsem annyira, hogy ámulatba essünk. Kellett az a háttérben megbúvó feszültség, amire felépítették az egész filmet. És bizony-bizony valakinek nyernie kell, valakinek el kell buknia és újjászületni. A karakterek előéletét apránként kapjuk meg, de a lényeg, hogy van egy, nehéz gyermekkorral megáldott testvérpár, akik szinte alig ismerik egymást, különböző problémáik miatt úgy döntenek, hogy ringbe szállnak egy MMA nagytornán. Nyilván szembekerülnek egymással, ez így körülbelül a film egynegyedénél leesik mindenkinek, nem is ez a lényeg. Sokkalta fontosabb az az emberi dráma, gyötrődés, amin keresztül megy, nemcsak a testvérpár, hanem a korábban mintaszülőnek nem tekinthető apjuk is. Nick Nolte karaktere parádés volt, gyakorlatilag a teljes előéletéért vezeklő alkoholista, aki folyton Moby Dick történetébe menekül, Ahab-ként üldöz valamit, amitől békét és megbocsátást remél.

A főszereplők közül talán Tommy karaktere (Tom Hardy) volt kevésbé konvencionális. Brendan, ez a családjáért és a jelzálog ellen való küzdelem különösebben nem érdekfeszítő, mindenesetre a történet emberi oldala kétségkívül az övé. Ám Tommy sokkalta komplexebb, mert baromi kemény bunyós, de cél nélkül. Első ránézésre egy megtört ember, aki úgy beszél mint egy suttyó, mégis zsigerből vágyik valamire, amit talán ő maga sem képes bevallani.

Kétségtelen, hogy erős emocionális értékkel bír a film és ezt tényleg ügyesen összehozták. Rendezést már említettem, operatőri munka volt érdekes, mert Takayanagi nagyon ügyesen bánik a drámákkal, érzelmek megragadásával, viszont az akcióknál nem mindig volt a helyzet magaslatán. Baromi sok bunyó volt benne, mégis azt érzem, hogy egy csomó mindenről lemaradtam. Ennek ellenére a megoldásai bámulatosak. Sportdrámákkal amúgy is ügyesen lehet játszani, biztos vagyok benne, hogy volt benne tudatosság nem kevés, de igazából nem érdekel, mert durván beszippantott és nem eresztett, szóval szórakozásnak abszolút tökéletes. Csak ajánlani tudom.

Értékelés:

Tetszett

Szeretem mikor egy klasszikusnak mondható műfajt egészen más aspektusba helyeznek. Talán a bemutatásakor láttam először, még 2003 körül. És azóta gengszterfilmként emlékszek rá, de annál sokkal több.

Nagyon szép történet a családról, az apa-fia kötelékről és ezt nagyon ügyesen egy olyan korba helyezték, amikor gyakorta családon belül is olyan szakadékok voltak az emberek között, mintha idegenek lennének. A Sullivan családot is a kötelező tisztelet tartja össze. Senki nem beszél és senki nem firtatja mivel is foglalkozik a családfő. Aztán mikor Michael, az idősebb fiú elbújik apja kocsijában és szemtanúja lesz mindannak, amivel nap-mint-nap megbízzák, megpecsételi egész családja sorsát.

Idősebb Sullivan-nek pedig szembe kell fordulnia mindazzal, aminek korábban az életét adta volna. És fiával együtt új életet kezdeni. Útjuk során válnak igazán családdá, olyan csapattá, akik csak egymásra számíthatnak és ezalatt a néhány hét alatt közelebb kerültek egymáshoz, mint tízen akárhány év alatt.

Jude Law karaktere parádésra sikerült. Szinte minden hasonló filmben feltűnik egy konzekvens pszichopata. Daniel Craig pedig sokkal hitelesebb egy ostoba elkényeztetett hataloméhes ficsúr szerepében, mint szupermenő titkos ügynöknek.

Kimondottan jó dráma, megfelelő mértékű akcióval és erős subtexttel. Erősen ajánlott.

Kiadás éve: 2002.

Nagyon kedves érzelmi hangulatot teremtett. Szeretem mikor nem a történet, hanem inkább a film lelke vezeti a cselekményt és olyannyira emberi közelségbe hozták, hogy pillanatok alatt beszippantott, utána már csak gyönyörködtem benne. Parádésan bántak a ki nem mondott érzelmi lényeggel és számomra ez a művészet, mikor a szomorúság és a boldogtalanság tényét is úgy adják elő, hogy imádom minden percét.

A történet a szeretetről és a szerelemről szól. Akármennyire is elcsépelt, lám még mindig lehet vele újat mondani. Hiába, az ember egy dologban erős, az érzelmeiben, soha nem fogjuk megunni a témát. Főleg ha ilyen csodálatosan varázsol el minden egyes perce. Oliver (Ewan McGregor) és apja (Christopher Plummer) utolsó hónapjait, gyerekkorát és szerelmeiket látjuk. Elfogadni, hogy apja 75 évesen vallja be, hogy meleg, elfogadni a fiatal fiúját és látni, hogy a halál árnyékában is képes szabadon és önfeledten élni, mialaltt Oliver a szomorúságot és a tudattalan magányt választotta. Amikor elhangzik, hogy "Azelőtt tudtuk, hogy nem fog működni mielőtt találkoztunk vele." egyetlen mondattal érezzük Olivér egész lényét. Hogy Anna (Mélanie Laurent) iránt érzett szerelme képes őt megváltoztatni, hogy mindaz, ami eddig volt, amit eddig tartott magáról megváltozhat... Nem tudni. Talán nem is tesszük fel a kérdést. Talán vannak olyan kérdések, amikre nem akarunk választ. Ettől szép igazán.

A női főszereplő jó választás volt. Inglourious Basterds-ben is Ő volt Christoph Waltz után a másik értékelhető. McGregor és Plummer pedig óriási színészek, bár meg kell mondjam, nem a színészi játékkal vagy a történettel voltak ügyesek, hanem a már említett hangulattal, de azzal nagyon. És tudatos hatásgyakorlás zenével és sajátos képi világgal ide vagy oda, elvarázsolt, nem estek át a ló túlsó oldalára és nem egy erőltetett, csökevényes művészkedés volt, mint amit az utóbbi idők fesztiválterméséből kaptunk. És én ezt az egyediséget nagyon tudom értékelni. Tényleg varázslatos.

Értékelés:

Kifejezetten tetszett

Piros pont a címfordításért... Első ránézésre klasszikussal gyengébb produktumra számítottam, tekintve a két főszereplő (Stiller, Murphy) filmes múltját, de nyugtattam magam azzal, hogy Casey Affleck nem vállal el akármit. Persze benne volt az is, hogy pénz, de mégsem valami szarhoz adta a nevét. Nem mondom, hogy szupermozi, mert nem az. Nincs benne olyan, amit a Fun with Dick and Jane c. filmből ne ismernénk. Sztori nyilván más, de az alapkoncepció rém ismerős.

Adott a manapság egyre gyakoribb gonoszként aposztrofált hipergazdag üzletember-befektető, aki átverte és ellopta a szegény alkalmazottak nyugdíjalapját. Erre Ben Stiller és pár hasonlóan amatőr bűnöző úgy dönt, hogy visszarabolják a pénzt. Poén alapja adott volt, hiszen közük nincs ahhoz, hogyan kell rabolni, így felfogadják a kispályás tolvajt (Eddie Murphy), hogy tanítsa meg őket bűnözni.

Mindenesetre vicces volt. Még egyszer nem hiszem, hogy megnézem, de laza szórakozásnak simán elmegy. Ha nincs jobb, tervbe vehető.

Értékelés:

Nézhető